Belső munka a boldogság alapja

Küzdelmes, de megéri! Így indulj el!

A belső munka mindig fájdalmas. Szembenézni a démonainkkal és elfogadni azt, hogy vannak hibáink és sok olyan lelki nyavajánk, amin dolgozni kell, az egy embertpróbáló feladat.
Sokan hiszik azt, hogy ez egy üdítő küldetés. Szivárványséta!

El kell hogy keserítselek, nem az. Amikor alászállsz a személyes poklodba, ahol az üstön a te neved csillog és ott kavargatja neked a forró lávát az a ronda, kibírhatatlan önmagad, akivel azt hitted, soha többé nem kell találkoznod – akkor leginkább menekülni volna kedved. És elbújni. Az ágy alá, a fa mögé, egy másik emberbe, aki nem te vagy, aki lehetne a legjobb barátod vagy a szívednek kedves, de sohasem lesz, mert ez nem így működik, mert meg kell értened, hogy te vagy önmagad és te vagy az üstrotyogtató is egyben. Nem más. Nem az, aki a fájdalmat okozta, még akkor sem, ha az igazságtalan volt, ha gyerek voltál, és tehetetlen és döntésképtelen, akkor is te állsz ott, igenis te magad.

Hogy miért történik mindez?
Mert TE, felnőtt emberként, nem dolgoztál rajta. Te vagy az, aki minden napot elodáz azzal, hogy majd holnap, de az eredményeket nem ma várja, ha nem tegnap. Te vagy az, aki elbújik akkor is, amikor már nincs hova, a tehetetlenség álcája mögé, és onnan könnyelműen és játékosan kikacsingat, elmúlt-e már a vihar.

Mondok neked valamit. Fogd meg a két szép lábadat, menj oda a fogashoz, és akaszd le a legszebb esőkabátod. Vedd fel, és gombold be nyakig, mert szükséged lesz rá! Ugyanis most szépen fel fogsz állni, és ki fogsz menni a viharba. Kinyitod az ajtót, nem baj, ha remeg a kezed a kilincsen, akkor is nyisd ki. Nyisd ki, aztán szaladj! Szaladj olyan messze, ahonnan már nem tudsz egykönnyen visszafutni a kényelmes menedékedbe. És most állj be egy fa alá, és figyelj. Hallod a dallamot? Az eső zenél. Történetet mond neked, a te személyes, egyedi, és utánozhatatlan lelkedet énekli.

Néhol talán hamisak a hangok, de a tiéd. Neked kell meghallgatnod, megismerned, megértened, és kijavítanod.
Énekeld el újra! Ki mondta, hogy nem lehet? Énekeld el újra, minden egyes dallamot szebbé formálva, ami nem tetszik. Hogy nehéz dolog? Az! Hogy sokáig tart! Egészen biztosan.

De megéri!

Mert minden egyes nappal közelebb kerülhetsz ahhoz, aki mindig is szerettél volna lenni, akiről álmodoztál, de sosem tudtad biztosra, sosem hitted igazán, vagy csak nem találtad a hozzá vezető utat: az igazi önmagadhoz.  – K.Niki

További pozitív gondolatok és térkép a boldogsághoz – csütörtök este 7-től a Szőrmók és Pálcika Show-ban!