Szmájli nélkül a Facebookon

Egy hete nem használok mosolygós fejeket a chaten. Ezért.

Naponta úgy 30 emberrel állok kapcsolatban, ami az Alekoszi (vagy nevezzük Facebook) testtartás mellet olykor jelentős hanyagsággal jár. Egyrészt nagyok az újaim, ezért gyakran félreütök, elgépelek, mert sietek. De ami ennél súlyosabb, hogy az írásbeli sekélyességet precíz fogalmazás helyett szmájlikkal töltöm fel, ami meglátásom szerint nem jó megoldás.

Digitalizált világunk megköveteli a gyors reakciót, azt, hogy minden ingerre a lehető leghamarabb a másik fél számára is feldolgozható válasszal szolgáljunk. Mivel jár ez? Ikonokkal. Azt vettem észre, hogy ha az amúgy tartalmas és ártalmatlan válaszaimat nem képezem fel, abból félreértések és sértődések lehetnek. Olyan, mintha elfelejtettünk volna szöveget értelmezni. Olyan, mintha a selymes törődést igénylő belső hangunk követelné a kettőspontdét, a szívecskét, meg a Pusheen tappancsot. Mit ér a bók kacsintás nélkül? Mit ér a szerelmes üzenet 30 cuki matrica nélkül? Mit ér a komoly fogalmazás, a kérés, a szakmai utasítás mosolygós jelek nélkül? Semmit, mert ezek nélkül alaposan megsértődünk.

Érdekes, 10 évvel ezelőtt még tudtunk szmájlik nélkül üzengetni úgy, hogy azon a másik nem sértődött meg.

Éppen ezért úgy döntöttem, hogy eldobom a szmájlikat, és egy hétig a vizuális cukkerkodás helyett a retro formátumot választom. Érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem. Hidd el nekem, jó móka és meg lehet csinálni! Próbáld ki!

A Szőrmók és Pálcika Show heti adásában a fenti jelenséget vizsgáljuk